A CCD
segítségével készítendő éles,
“fényképminőségű”
színes kép létrehozása az
asztrofotósokat kihívások elé
állíthatja. Habár
a CCD a látható színképtartomány
legnagyobb részén érzékeny,
különösen
érzékeny a vörös és infravörös
hullámhosszakon. Ez nem téma azoknak, akik
a CCD-t fekete-fehér fényképezésre
használják, de az a színes munkát
végzőknek.
A vörös, zöld
és kék (RGB) szűrőkön keresztül
készített felvételekből
összeállított színes kép
szemcsés és részletekben
szegény lehet. A szűrőkön áthaladó
csökkent fénymennyiség és a CCD-k kék
hullámhosszakon tapasztalható alacsony
érzékenysége a kép kis jel-zaj
viszonyához
vezethet. Ez ellensúlyozható, ha nagyon nagy
nyílású távcsövet vagy nagyon
érzékeny chipet használunk, vagy
kivételesen hosszan exponálunk, de több
okból ezek a lehetőségek nem praktikusak.
Egy olyan digitális
feldolgozó-technikával, mint
amilyennel egymástól függetlenül a japán
Kunihiko Okano (www.asahi-net.or.jp/~rt6k-okn/)
és az angol Robert Dalby is úttörő munkát
végzett, a CCD-s képek minősége
nagyban javíthatók. Ez a módszer, amit
“fényerősség-réteg” technikának
(luminance layering) neveztek el, lehetővé teszi az
asztrofotósok számára
a három-szín technika több korlátjának
átugrását. Ha az RGB képekkel kapcsolatban
használjuk, LRGB technikának nevezzük, ahol L a
kép fényerősség összetevőjét,
luminanciáját jelöli.
A
fényerősség-réteg technika a szűretlen,
nagyfelbontású
fekete-fehér felvétel élességét
és kontrasztját összekeveri egy gyengébb,
kisebb felbontású RGB felvétel
szín-információjával, ezáltal
létrehozva
egy olyan “négyszínű” képet, amely nem csak
simább, hanem kontrasztosabb
is (S&T 1998. decemberi szám, 142. oldal). Ez a
módszer elvében hasonló
a Rajiv Gupta által a 127. oldaltól kezdődően
leírt Lab technikához.
Pontosabban
megérthetjük a fényerősség-réteg
technikát,
ha áttekintjük a színérzékelés
HSL (színárnyalat, telítettség,
fényerősség)
modelljét. Ebben a modellben a látható
információt színárnyalatként
(szín),
telítettségként (tisztaság) és
fényerősségként (fényerő vagy
intenzitás)
érzékeljük. A szem a színárnyalatban
és a telítettségben a zajokat
kevésbé
veszi észre, de a fényerősség összetevőben
érzékeny rá. A kép részleteit
továbbá a szem szempontjából majdnem teljes
egészében szintén a fényerősség
összetevő hordozza. Amit a fényerősség-réteg
technika tesz az nem más,
mint hogy a színes felvétel alacsony jel-zaj
viszonyú fényerősség
információját
kicseréli a fekete-fehér felvétel magas jel-zaj
viszonnyal rendelkező fényerősség
adataira.
A gyakorlatban a
fényerősség-kép általában a CCD
teljes
felbontásával készített nagyon
hosszú szűretlen felvétel (vagy rövid
expozíciós
idejű felvételek sorozatának összege). A
végső kép élessége és kontrasztja
ennek a felvételnek a minőségén fog múlni.
Mivel a szín-információ csak
a végső összetett kép
színárnyalatát és
telítettségét befolyásolja, az
RGB felvételek a CCD kisebb felbontású
módjával is elkészíthetőek. A kisebb
felbontású mód miatti nagyobb
érzékenység rövidebb expozíciós
időket tesz
lehetővé. Hozzá kell azonban tennem, hogy hosszabb
expozíciós idejű felvételek
gazdagabb, telítettebb színeket eredményeznek.
Az LRGB
kép összeállítása
LRGB képek
készíthetők az olyan képfeldolgozó
programokkal, mint a MaxIm DL (www.cyanogen.com), a MIRA AP
(www.axres.com),
az AIP for Windows (www.willbell.com/aip/index.htm) és a
StellaImage (www.sciencecenter.net/hutech/a-arts/index.htm).
Ugyancsak elkészíthetők az Adobe Photoshop programmal is,
amit én különösen
kedvelek a sokoldalúsága miatt. Mivel a Photoshop az RGB
és L összetevőket
különálló rétegbe helyezi, így
azok azután is önállóan
manipulálhatók,
javíthatók, miután össze lettek illesztve.
Például a színek külön
állíthatók
a sötét, a közepes és a világos
részekre. Hasonlóan minden színcsatorna
kontrasztja is különállóan
szabályozható.
Az LRGB módszer az
alábbiakban összegezhető:
1. lépés:
Miután az R, G és B felvétel
elkészült, kalibrálni kell azokat
(sötétkép levonás, korrekció
világos
képpel) a szokásos módon. Ezután össze
kell állítani belőlük a hagyományos
színes képet. Ha az eredeti képek a CCD
csökkentett felbontású módjával
készültek, akkor az összeállított RGB
képet újra kell mintavételezni
(interpolálni)
az L kép felbontásának megfelelően. A
színes kép a standard képjavító
eljárásokkal
korrigálható. Néha én alkalmazok egy enyhe
életlenítést is Gauss eljárással
a kép kisimítása érdekében. Az
eredmény azután mentse el hagyományos TIFF
fájlként.
|